Kései délután

Anna ezen a csodálatos tavaszi nap késő délutánján ült az autóban, ahogyan hetente négy alkalommal, egy fővárosi edzőterem felé tartva és csak csendben merengett, hang nem jött volna ki a torkán, hisz könnyei patakokban, mint egy igazi áztató késő őszi eső. Szemébe tűzött a lenyugvó nap még erős fénye, de a szívében mégis vihar dúlt. Nem látta senki, mert a vihar ott tombolt benne, legbelül a szívében. Nem akarta, hogy ismét bárki is lássa az ő keserűségét, gyengeségét és ezzel talán a sebezhetőségét.

Nem volt egyedül, hisz mellette ült Jack, akin szinte semmi sem látszott és amúgy is mindig szótlan volt, a hátuk mögött pedig az egyik gyermekük, a nő kisszerelme, a második pasi az életében, aki iránt tiszta szerelmet érzett.

Az út valahogy nagyon is hosszúnak tűnt és Annának volt lehetősége gondolkodni, régi emlékeket felidézni, honnan is indult, hogy jutott a mellette ülő férfi karjaiba, hisz nem volt ő mindig ilyen, ennyire ragaszkodó, érzelmi függő.

Anna majdnem tizenhat éves volt, amikor elveszítette a szüzességét egy olyan fiúval, akitől első látásra inkább felállt a hátán is a szőr és ahol ő megjelent, onnan a nő villám gyorsan elviharzott. Mindig is nyitott ember volt, könnyen alakított ki kapcsolatokat, soha nem játszotta meg magát, nem mondott többet a koránál és nem ragaszkodott a minden késő délután üljünk ki valamelyik lakótelep játszóterére és legyünk minél hangosabbak típusú fiatalokhoz. Jól érezte magát ebben a közegben, de csak ritkán és akkor sem maradt sokáig. Megváltozott az élete, hisz új iskola, új ismeretségek és új lakótelepi társaságok, utóbbiba egy új osztálytársnője is lejárt, így néha ő is odatévedt. Az egyik ilyen odatévedésénél találkozott azzal a fiúval, akit ki nem állhatott és ahogy megjelent Anna már készült is hazamenni. Valami azonban történt, mert jó volt a hangulat és az a fiú került a középpontba és elkezdte szórakoztatni a társaságot. A lánynak tetszett, így még maradt kicsit és később félrevonta az új barátnőjét, hogy tetszik neki a fiú, de ő tudja, hogy Anna ki nem állhatja, így beszéljen vele, kísérje őt el egy darabig. A fiúnak tetszett az ötlet és még nagyon sokáig beszélgettek a lány kapujánál. Másnap találkoztak ismét és valahogy más volt, mint az elmúlt egy évben megismert fiúk, nagyon vicces, ugyanakkor érettebb volt. Napról napra alakult a vonzalom és Anna úgy érezte elég erős ez az érzelem a fiúhoz és talán ő lesz az, akivel elveszíti a szüzességét. Mint a tinik ilyenkor, ezt meg is beszélték és bár kellemetlen volt a helyzet, mert komoly szervezést igényelt az első alkalom, akkor is eljött a nap. 

Anna nem tudta, hogy mire számítson, mit várjon, hisz teljesen ismeretlen a helyzet mindkettőjük számára és még férfit, a maga mezítelen valóságában soha sem látott. 

A nő ekkor elmosolyogta magát, de csak finoman, hogy senki sem vegye észre, mert eszébe jutott mi és hogyan is történt, szinte maga előtt látta az egész jelenetet, mint egy filmben. 

A fiú szobája, bár igencsak nyári nap volt, teljes sötétségbe borult, igazából csak érzékelni lehetett a másik közelségét, a lány feküdt az ágyon, állig betakarózva, pólóban, amitől egyáltalán nem volt hajlandó megszabadulni és várta a már oly sokszor olvasott fájdalmat és valójában szeretett volna minél előbb túllesni rajta. A fiúnak is ez volt az első, de mégis sokkal magabiztosabb volt. A lány meglepődött, hogy semmi olyasmi nem történt, amitől annyira félt, bár nem volt egy kirobbanóan nagy élmény, de legalább túl volt rajta. Örült, hogy megtörtént, de nem kérkedett vele, csak egy beavatott, a barátnő tudott róla. Innentől kezdve szinte minden nap találkoztak a fiúval és amikor csak lehetőség adódott, akkor együtt is voltak, amely napról napra egyre nagyobb élményt adott a lánynak, de érzelmek nem jöttek, csak a vonzalom maradt.

Több mint három hónapig ebben a langyos ízben jól elvoltak és azzal sem törődött Anna, hogy többen figyelmeztették a fiú milyen hétvégi programra készül a volt osztálytársaival. Ugyanis ott lesz egy olyan lány, aki már mindenkivel megtette, kivéve az ő barátjával. A lány egész hétvégén el volt foglalva és csak vasárnap késő délután találkozott a fiúval, de ahogy közeledett hozzá megérezte mi történt. Nem kérdezett, de a fiúra volt írva, aki szintén nem mondott semmit, nem szégyellte magát, csak talán a lelkét nyomta az igazság. Végül néhány óra elteltével Anna rákérdezett és a fiú őszintén elmondta mi is történt. Mindketten megkönnyebbültek, de a lánynál valami eltört, elszakadt. 

Érzelmek nem kötötték össze őket, csak az elsőség varázsa, soha nem ígértek egymásnak semmit, de megszűnt a varázs. Még néhány hétig együtt maradtak, de a lány már nagyon távolt volt a valóságtól minden alkalommal. Nem csak a fiútól került messzebb, egyre messzebb, hanem a férfiaktól alkotott képtől is és a hűség fogalma is egy nemlétező fogalommá változott.

Anna hirtelen visszazökkent a valóságba, mert megérkeztek a teremhez. Semmi kedve nem volt így bemenni, mert közben felrémlett benne, hogy előző nap hogyan, milyen szexuális túlfűtöttséggel szálltak ki az autóból, ami ma hiányzott. Hosszú - hosszú ideje nem érezte azt, ami előző nap volt, amikor legszívesebben nem az edzőterem ajtaján lépett volna be, hanem a gyönyörök kapuján, akár az autóban is, amikor nem érdekli, hogy milyen következményekkel járhat, hogy ők szülők, mert az az idő mire együtt lehetnek még oly messze van. 

Tavaszi napsütés

Csodaszép tavaszi napra ébredt Anna, vagyis az is lehetett volna, de az álmatlanul, végighánykolódott éjszaka után nem így látta, sőt a napsütés is zavarta.

Anna 24 órával korábban még nagyon boldognak, szerelmesnek érezte magát, alig várta az estét, hogy ismét szerelmével lehessen. Előző nap valaki nagyon megdobogtatta a szívét, de senki sem látta. A nő boldog és olykor nagyon viharos házasságban és nem csak feleség, anya is. Anna a végletek embere, bár az elmúlt négy éveben már lassan, de biztosan a középutat is megtalálja. Sajnos érzelmeit nem igazán tudja kimutatni senki irányába, bár a negatív előbb utóbb utat tör és akkor nagyon süvít. Mint egy igazi nyári zivatar, jön a semmiből, bugyiig áztat mindent és mindenkit, majd ismét elvonulnak a csúnya felhők és kisüt a nap és fényesebben, mint korábban. A vonzódását, a szeretetét azonban képtelen kimutatni. Anna szeret sokat csacsogni, de csak az általa szimpatikusnak ítélt személyekkel és könnyen barátkozik, a férje Jack pont az ellenkezője, zárkózott, sokszor akaratlanul is megbánt embereket a szavaival, külső szemlélők szerint nem egy barátságos típus. Anna azonban így fogadta el, bár számára a legjobb közönség, mert a férfi nagyon keveset beszél, azonban a nőtől folyamatosan várja, hogy szórakoztassa. Az elmúlt időben azonban előfordult, hogy szótlanul ültek egymás mellett az autóban is, mert Annának nem volt kedve beszélgetni.

Két teljesen eltérő személyiség, de lassan 15 éve élnek boldog házasságban, nevelik gyermekeiket, no és egymást is.

A nő ezen a csodás tavaszi reggelen nagyon dühösen jött ki a hálóból és nem volt kíváncsi senkire. Ott állt előtte a férfi, akit szeret, de most mégis a háta közepére sem kívánta. Átverve érezte magát és ezen a reggelen nem lett volna senki, aki meggyőzi őt az ellenkezőjéről. A tegnap estére annyira készült. A férfi nem is tudja, hogy a nő fejében mik jártak egész nap és mennyivel szívesebben töltötte volna Jack karjaiban az egész estét, csak kettesben, ami persze szinte kivitelezhetetlen. Anna nagyon reménykedett benne, hogy a gyerekek tényleg időben lefekszenek, mert bizony fejben elképzelte az egész estét. Gyerekek ágyban, a nő finoman illatozva, lenge szatén hálóingbe bújik be férje mellé a meleg ágyba és tudja, hogy mit és hogyan szeretne. Anna egész nap az előző nap látott farmernadrágos, fehér színű feszülő pólót és fekete bőrdzsekit viselő férfira gondolt, aki frissen volt borotválva és borzasztó szexisen nézett a nőre. Mindezt a saját lakásukban, a konyhájukban, mert bizony a férfi Anna férje, maga Jack volt.A férfinek a mai napig fogalma sincs róla, hogy a felesége szívét mennyire apró dolgokkal is meg tudja dobogtatni. Igen, Anna e mellé a férfi mellé bújt be az ágyba és ennek a férfinek a forró, izgató csókjaira vágyott, miközben az izmos karjai szorosan, de mégis finoman átölelik. Érezni akarta a férfi leheletét az egész testén, a lüktető férfiasságát magában a férfi ölébe ülve. Ám az érzés nem tartott sokáig. 

Sajnos az elmúlt években a házaséletük nem volt a régi, vagyis messze járt attól, ami valójában összehozta, rabul ejtette őket és amiért összeházasodtak. Korábban sajnos egy nagyon elrontott műtét volt az oka, mert a nő nem sok mindent érzett, majd amikor később rendeződött, akkor már nem volt a régi. A nő mindig is arra vágyott, hogy olyan legyen, mint az elején, a mindent elsöprő vágyat, a folyamatos szexuális túlfűtöttséget szerette volna érezni, de nem jött, csak néha - néha. A férfi nem értett az egészből semmit, csak ugyanúgy akarta a nőt birtokolni nap mint nap, mint korábban. 

Az elmúlt néhány hónapban Anna ismét érezte azt a vágyat, amit korábban, amire annyira vágyott, de sokszor nem úgy alakultak az esték. Jack naponta a nő szemére vetette, hogy erről ő mit sem tud, mert nem érzi a nőn, aki valójában nem akarta azzal bántani, hogy most nappal van, de estére nem tud ígérni semmit, mert szinte lemerül és ahogy leteszi a fejét úgyis elalszik.

Korábban sokat beszélgettek már az "elmúlásról" és hihetetlennek, nagyon messzinek tűnt, de sajnos bármennyire is igyekeztek egészségesen élni, hamarabb érte útól őket, mint számítottak rá. Korábban a férfi bármikor, napjában többször is és kihagyások nélkül képes volt a nőt boldoggá tenni, de mára ezek csak emlékek maradtak és folyamatos vitákhoz, lehangoltsághoz vezettek. Jack, mint minden férfi nagyobb feneket kerített a dolognak, de Anna mindig is úgy gondolta, ha ő is megkapja, amit szeretne, amire vágyik, akkor nincs gond.

Ám előző este nem így történt, már többedszerre, mert a nő nagyon is vágyott a férfira, de ő valahol mégis lemaradt. Anna annyira kívánta a férfit, hogy ő is elkövette azt a hibát, nem figyelt eléggé a jelekre. A nő szó nélkül kiment a szobából, de látszólag a férfit nem érdekelte, nem tett semmit, nem ment utána, nem ölelte át, nem próbálta helyre hozni, sőt! Megvárta, hogy a nő elaludjon és csak utána osont be mellé az ágyba. Számára nem volt fontos.

Ezen a csodálatos tavaszi reggelen minden mennyire más lehetett volna, de a nő került mindent, a pillantásokat, az érintkezéseket, mert a férfinak még akkor sem esett le, hogy mondania kellett volna valamit, a férfi pedig a nőtől várta volna ugyanezt.
A férfiak a Marsról a nők a Vénuszról jöttek - mennyire igaz!