Jack elment

Anna nem könyörgött, próbált nagyon higgadt maradni. Sejtette, hogy ez egyszer eljön, de nem gondolta, hogy akkor és így. A nő fejében folyamatosan ott kavarogtak a gondolatok, mert amikor évekkel korábban ő kért időt, akkor a Férfi nem adott neki, inkább "ráült", csak ne menjen el. Folyton azt hajtogatta, nem az a a megoldás, hogy az ember megfutamodik, hanem ha lát egy pici esélyt, akkor rendbe kell tenni. Távolból nagyon nehéz megjavítani, bizonyítani. Anna szinte önkívületen állapotban volt, nem tudta elképelni az életét a Férfi, a szerelme nélkül.
A Nő érezte, hogy nem fogja kibírni, ha nem kap tőle üzenetet, nem beszélnek, mert hallani akarta a hangját. Nem akart erőszakos lenni, de szüksége volt minden apró kapaszkodóra. Zárkózottsága miatt nem is kívánta megosztani ezt a külvilággal, csak a gyerekeikkel, mert innentől csak Rájuk számíthat. Ő valójában sosem marad a Férfi nélkül, mert neki ott maradt belőle, ott van a három gyerek.
Az ember mindent természetesnek gondol mindaddig, amíg el nem veszíti azt. Anna végül rájött, hogy el kell engednie a Férfit, mert igazán szereti és boldognak akarja látni, még ha az neki fájdalmat is okoz. Közben eszébe jutott a megismerkedésük és leánykérés, az utána lévő 24 óra, az akkori gondolatai, ezért a Férfiért feladja -e az elképzeléseit, a terveit, szereti -e annyira, hogy feladja érte az életét és együtt öregedjenek meg? A Férfi ezek után, ennyi évvel később mégis eldobta őt, mint egy koszos rongyot, lelkiismeret furdalás nélkül. Eszébe jutottak az első Atya szavai, az erős kapcsolat kősziklára épül, de ezek szerint nekik csak homokvár jutott, melyet az áramlat magával vitt

Hova tünt Jack?

Jack nagyon megváltozott pár hónapja. A korábban kedves, figyelmes emberből valami más lett, mint Kafka Átváltozása. Hirtelen arrogáns, egy ki ha én nem, titkolózó, magamutogató, családjával egyáltalán nem törődő, a külsejére egyre kevésbé igényes, fellengzős ember lett. Anna nem kezelte túl jól a helyzetet és már nem tudott odébb menni, mint korábban, hanem finoman jelezte a Férfi felé, aki persze vagy meg sem hallgatta, vagy kinevette, vagy egyszerűen csak rálegyintett. Sajnos a Nő nem képzelődött, mert a változásokat mások is észlelték és amikor erre rákérdeztek, akkor Anna hárított és próbálta megmagyarázni.
Anna éjszakákon keresztül ébren feküdt az ágyban, persze egy másik szobában és azon gondolkodott vajon ki is az az ember aki itt van a lakásban? Egy idegen, aki csak aludni jár ide, akit mindenki messze kerül inkább. Persze közben lehetett tudni valamit arról is, hogy előkerített valakit a korábbi életéből és egy idő után elkezdte felvenni a hazudozást, a gazdag sznobok világát. Teljesen elment abba az irányba, közben ellökve mindenkit, akiknek korábban fontos volt, akiknek ígéretet tett, akinek háromszor is megerősítve a jóban - rosszban fogadalmat. Már nem volt önmaga.
A korábbi párja mindent elkövetett, hogy szétválassza őket, azzal sem törődve, hogy a több mint 20 év alatt felépített csodálatos, majd később kiderült, hazug életét ne teregesse ki. Hálót font Jack köré és elkezdte beszippantani. Annának, bármennyire is féltékeny volt, soha nem jutott eszébe belenézni a Férfi dolgaiba, bár ezt mindig törölte, hogy ne legyen nyoma. Az a nő mindig is igazi ragadozó volt, aki a kedvességével és elesettségével állít csapdát az áldozatainak. Jack, mint eddig sokszor életében, pedig bedőlt a kedves szavaknak, amelyek soha nem voltak őszinték.
Jacknek soha nem voltak barátai, csak érdekkapcsolatok és mindig az aktuális párja volt a barátja is egyben. Jack ment mindenki után, aki egy kedves szólt is szólt hozzá, Ő kereste mindig a mások társaságát, ez fordítva nem igazán működött. Akivel úgy tűnt, hogy valami barátságszerű van kialakulóban, azt is ellökte magától. Furcsa ember, de Anna így ismerte meg és így szeretett belé.
A Nő nézte ezt az idegent, de képtelen volt valamiért elengedni a korábbi szerelmét és feleszmélt, feltörtek belőle az elfojtott érzelmek, ekkor már késő volt.
Jack állt Anna előtt és a szemében, gesztusaiban ott volt a menekülés. Jack menekülni akart, minél hamarabb és minél messzebb futni és feladni mindent. Közben minden problémát próbált a Nőre tolni, esélyt sem adni, egyszerűen megfutamodott és vissza sem nézett

Érzelmek viharában

Nagyon nehéz ennyi év után az érzelmekről beszélni és magának is beismerni, hogy igen is vannak, nagyon is. Minden egyszerre tört fel és dobták ki a kukába. A Nő rájött arra, hogy maga előtt is mennyi mindent nem ismert be, mert nem akart sérülni. Amikor már vége, nincs tovább, akkor bukott ki belőle minden, szinte egyszerre. Nem akarta, hogy a Férfi távol legyen tőle, de neki is szüksége volt valójában erre, bár ezt akkor nem tudta még. Sok dologra rájött, ami kimaradt az életéből, amitől működni tud nem csak egy kapcsolat, hanem egy ember is, egy Nő. Korábban az érzelmeket gyengeségnek tartotta és bár szerelmes volt a Férfiba, soha nem merte igazán elengedni magát.
Akkor jött rá arra, hogy bár 40 + -os és elég sok pasival volt korábban dolga, férje van, gyerekei vannak, valójában soha nem élt. Nem hagyta, hogy az érzelmei elragadják, a szíve befolyásolja, mert mindig csak a feje után ment, számítva a következményekre, ami valójában lehet, hogy soha nem is következett volna be.
Rájött, hogy mennyire vágyik a szerelemre, a lángolásra, az önfeledt szexre, a beszélgetésekre, a romantikára, az udvarlásra, a randevúkra és a csábításra. Ezekben korábban sem volt része, mert gyengeségnek tartotta, most viszont csak ezek jártak a szívében. Vágyott arra, hogy Nő lehessen igazából, hogy a Férfi le akarja venni a lábáról, hogy kölcsönös legyen az akarás, a szerelemféltés. Szeretne Ő is egész nap várni egy titkos randevúra, napközben szexi üzeneteket kapni, amikkel egy férfi megpróbál egy nőnek a bugyijába bejutni, amikor udvarolnak neki, amikor azt érezheti, hogy Ő a legfontosabb és az egyetlen, beülni egy hangulatos, sötét étterembe, amikor titkolózni kell egész nap és így várni az estét, amikor csak az erotika van a levegőben és semmi nem számít, amikor pár órára el lehet tűnni kettesben, amikor SZERETŐ lehet egy nő. Ezeket azonban nem tudja elképzelni senkivel, csak VELE, a Férfival, a szerelmével.
Sajnos mindez csak az elhagyás után jött elő benne. Tudta, ha sokáig vannak távol, akkor bizonyítani sem tud és a távolság csak még messzebb viszi őket

Elhagyva

Anna ott serénykedett ma reggel a legkisebb gyermek szobájában, az iskolakezdésre készülődve. Reggel 7 órakor már a gyerek ruháit selejtezve, majd leült a tankönyveket bekötni, de teljesen máshol járt. Szeretett volna valahol, valaki mással lenni. Érezni a Férfi illatát, érintését, a forró csókjait. Gondolatai sok fele cikáztak, vajon hogyan jutott idáig? Úgy érezte, hogy érzelmei teljes tetőfokán van és egy olyan emberért lángol, aki talán soha nem lesz teljesen az övé. Soha eddigi életében nem érzett ekkora fájdalmat, amit az elmúlt hónapokban átélt és nem ült még ilyen hullámvasúton sem, bár több volt a zuhanás, mint az emelkedés. Csak magának köszönhette.
A Nő soha nem gondolkodott tartós, komoly kapcsolatban, az érzelmeket messze elzárta magában, megkímélve magát a kiszolgáltatottságtól és az átverésektől. Korábban menekült, ha csak megérezte, hogy valaki elgyengül. Most saját szívének a fogságába került, ami tele van ki nem mondott, mutatott érzelmekkel, a lángoló szerelemmel, a fájdalommal és félelemmel. Szerelmére gondolt, aki most távol van és bár a hangja ragyogott a telefonban, de a Nő tudja, hogy ez mennyire illékony is lehet pillanatnyilag.
Anna anyaként kell viselkedjen, éljen, de közben szeretne a NŐ lenni, az igaz szerelem, a szerető. Tele van túlfűtött érzelmekkel, szexuális vággyal, melyeket évek óta elnyomott magában és most egyszerre, minden elemi erővel tőr a felszínre. Gyerekkorában megtanulta elnyomni magában az érzelmeket, mert nem akart megsérülni, mindig erősnek mutatta magát. Most itt van 44 évesen és egyszerre tőr ki belőle minden, mint a vulkánból.
Hónapok óta tartó közömbösség, veszekedések, féltékenykedések után a Férfi elhagyta. Már nem volt kitartása, türelme a Nőhöz, ami érthető és várható is volt. Amikor Anna rájött, hogy valójában mindenkinek csak árt, főleg kettejüknek, akkor már késő volt. A Férfi besokallt, kifelé kezdett menni, keresni az újat, már a látszatot sem próbálta fenntartani, megalázta a Nőt.  Amikor Anna életében először érezte magában a Nőt, az igazi szexualitást, amit talán egy bizonyos kor fölött lehet, addigra már késő volt, elveszítette szerelmét, az egyetlen Férfit akit valaha igazán, tiszta szívből szeretett. A Férfi elhagyta Őt.
Egy együtt töltött egész nap. Anna akkor már napokkal korábban számított rá, hogy a Férfi ki akar lépni az életükből. Ezen a napon azonban csak bántotta, teljesen mást mutattak a tettei és a szeme, valójában ott volt a szemében a menekülhetnék, a kezében a telefon, amin elég sűrűn küldözgetett valakinek válaszokat, ugyanakkor úgy csókolt, hogy tele volt erotikával. A Nő egész nap csak arra tudott gondolni, hogy már késő, bármit is tesz, akkor is másik nő karjaiban köt ki szerelme, viszont mindezt magának köszönheti, ha már jóval korábban észbe kap, ha megadja mindkettőjüknek a vágyait, de ami a legfontosabb, ha saját maga előtt is beismeri az érzéseit, a gondolatait.
Este egy higgadt beszélgetés után Anna elengedte szerelmét és bár borzasztóan fájt neki, sírni sem tudott. Sajnos az elmúlt években sem tette ezt meg, a veszteségeknél is magában tartotta, mert annyira sikerült elnyomni mindent magában, hogy igazi könnycseppek már nem jöttek. Iszonyatos éjszaka volt, majd reggel elemi erővel, a sok év alatt elnyomott fájdalom egyszerre tört fel a Nőben, de tudta, nem hagyhatja el magát, mert ott vannak a gyerekek, akik most elsődlegesen csak rá számíthatnak és össze kell szedje magát. Egész nap írt a Férfinak és hívta, próbálta bizonygatni, hogy hihet neki, de a távolság semmire sem megoldás. Majd másnap éjjel eszébe jutott, hogy korábban már ő is el akart menni, időt nyerni, de nem kapta ezt meg. Akkor éjjel történt valami, egy hatalmas fájdalmat érzett a szívében, nem kapott levegőt, nem mozdult, pedig szeretett volna és hirtelen azt érezte valami kiszakadt a szívéből, a Férfi volt az!

Kései délután

Anna ezen a csodálatos tavaszi nap késő délutánján ült az autóban, ahogyan hetente négy alkalommal, egy fővárosi edzőterem felé tartva és csak csendben merengett, hang nem jött volna ki a torkán, hisz könnyei patakokban, mint egy igazi áztató késő őszi eső. Szemébe tűzött a lenyugvó nap még erős fénye, de a szívében mégis vihar dúlt. Nem látta senki, mert a vihar ott tombolt benne, legbelül a szívében. Nem akarta, hogy ismét bárki is lássa az ő keserűségét, gyengeségét és ezzel talán a sebezhetőségét.

Nem volt egyedül, hisz mellette ült Jack, akin szinte semmi sem látszott és amúgy is mindig szótlan volt, a hátuk mögött pedig az egyik gyermekük, a nő kisszerelme, a második pasi az életében, aki iránt tiszta szerelmet érzett.

Az út valahogy nagyon is hosszúnak tűnt és Annának volt lehetősége gondolkodni, régi emlékeket felidézni, honnan is indult, hogy jutott a mellette ülő férfi karjaiba, hisz nem volt ő mindig ilyen, ennyire ragaszkodó, érzelmi függő.

Anna majdnem tizenhat éves volt, amikor elveszítette a szüzességét egy olyan fiúval, akitől első látásra inkább felállt a hátán is a szőr és ahol ő megjelent, onnan a nő villám gyorsan elviharzott. Mindig is nyitott ember volt, könnyen alakított ki kapcsolatokat, soha nem játszotta meg magát, nem mondott többet a koránál és nem ragaszkodott a minden késő délután üljünk ki valamelyik lakótelep játszóterére és legyünk minél hangosabbak típusú fiatalokhoz. Jól érezte magát ebben a közegben, de csak ritkán és akkor sem maradt sokáig. Megváltozott az élete, hisz új iskola, új ismeretségek és új lakótelepi társaságok, utóbbiba egy új osztálytársnője is lejárt, így néha ő is odatévedt. Az egyik ilyen odatévedésénél találkozott azzal a fiúval, akit ki nem állhatott és ahogy megjelent Anna már készült is hazamenni. Valami azonban történt, mert jó volt a hangulat és az a fiú került a középpontba és elkezdte szórakoztatni a társaságot. A lánynak tetszett, így még maradt kicsit és később félrevonta az új barátnőjét, hogy tetszik neki a fiú, de ő tudja, hogy Anna ki nem állhatja, így beszéljen vele, kísérje őt el egy darabig. A fiúnak tetszett az ötlet és még nagyon sokáig beszélgettek a lány kapujánál. Másnap találkoztak ismét és valahogy más volt, mint az elmúlt egy évben megismert fiúk, nagyon vicces, ugyanakkor érettebb volt. Napról napra alakult a vonzalom és Anna úgy érezte elég erős ez az érzelem a fiúhoz és talán ő lesz az, akivel elveszíti a szüzességét. Mint a tinik ilyenkor, ezt meg is beszélték és bár kellemetlen volt a helyzet, mert komoly szervezést igényelt az első alkalom, akkor is eljött a nap. 

Anna nem tudta, hogy mire számítson, mit várjon, hisz teljesen ismeretlen a helyzet mindkettőjük számára és még férfit, a maga mezítelen valóságában soha sem látott. 

A nő ekkor elmosolyogta magát, de csak finoman, hogy senki sem vegye észre, mert eszébe jutott mi és hogyan is történt, szinte maga előtt látta az egész jelenetet, mint egy filmben. 

A fiú szobája, bár igencsak nyári nap volt, teljes sötétségbe borult, igazából csak érzékelni lehetett a másik közelségét, a lány feküdt az ágyon, állig betakarózva, pólóban, amitől egyáltalán nem volt hajlandó megszabadulni és várta a már oly sokszor olvasott fájdalmat és valójában szeretett volna minél előbb túllesni rajta. A fiúnak is ez volt az első, de mégis sokkal magabiztosabb volt. A lány meglepődött, hogy semmi olyasmi nem történt, amitől annyira félt, bár nem volt egy kirobbanóan nagy élmény, de legalább túl volt rajta. Örült, hogy megtörtént, de nem kérkedett vele, csak egy beavatott, a barátnő tudott róla. Innentől kezdve szinte minden nap találkoztak a fiúval és amikor csak lehetőség adódott, akkor együtt is voltak, amely napról napra egyre nagyobb élményt adott a lánynak, de érzelmek nem jöttek, csak a vonzalom maradt.

Több mint három hónapig ebben a langyos ízben jól elvoltak és azzal sem törődött Anna, hogy többen figyelmeztették a fiú milyen hétvégi programra készül a volt osztálytársaival. Ugyanis ott lesz egy olyan lány, aki már mindenkivel megtette, kivéve az ő barátjával. A lány egész hétvégén el volt foglalva és csak vasárnap késő délután találkozott a fiúval, de ahogy közeledett hozzá megérezte mi történt. Nem kérdezett, de a fiúra volt írva, aki szintén nem mondott semmit, nem szégyellte magát, csak talán a lelkét nyomta az igazság. Végül néhány óra elteltével Anna rákérdezett és a fiú őszintén elmondta mi is történt. Mindketten megkönnyebbültek, de a lánynál valami eltört, elszakadt. 

Érzelmek nem kötötték össze őket, csak az elsőség varázsa, soha nem ígértek egymásnak semmit, de megszűnt a varázs. Még néhány hétig együtt maradtak, de a lány már nagyon távolt volt a valóságtól minden alkalommal. Nem csak a fiútól került messzebb, egyre messzebb, hanem a férfiaktól alkotott képtől is és a hűség fogalma is egy nemlétező fogalommá változott.

Anna hirtelen visszazökkent a valóságba, mert megérkeztek a teremhez. Semmi kedve nem volt így bemenni, mert közben felrémlett benne, hogy előző nap hogyan, milyen szexuális túlfűtöttséggel szálltak ki az autóból, ami ma hiányzott. Hosszú - hosszú ideje nem érezte azt, ami előző nap volt, amikor legszívesebben nem az edzőterem ajtaján lépett volna be, hanem a gyönyörök kapuján, akár az autóban is, amikor nem érdekli, hogy milyen következményekkel járhat, hogy ők szülők, mert az az idő mire együtt lehetnek még oly messze van. 

Tavaszi napsütés

Csodaszép tavaszi napra ébredt Anna, vagyis az is lehetett volna, de az álmatlanul, végighánykolódott éjszaka után nem így látta, sőt a napsütés is zavarta.

Anna 24 órával korábban még nagyon boldognak, szerelmesnek érezte magát, alig várta az estét, hogy ismét szerelmével lehessen. Előző nap valaki nagyon megdobogtatta a szívét, de senki sem látta. A nő boldog és olykor nagyon viharos házasságban és nem csak feleség, anya is. Anna a végletek embere, bár az elmúlt négy éveben már lassan, de biztosan a középutat is megtalálja. Sajnos érzelmeit nem igazán tudja kimutatni senki irányába, bár a negatív előbb utóbb utat tör és akkor nagyon süvít. Mint egy igazi nyári zivatar, jön a semmiből, bugyiig áztat mindent és mindenkit, majd ismét elvonulnak a csúnya felhők és kisüt a nap és fényesebben, mint korábban. A vonzódását, a szeretetét azonban képtelen kimutatni. Anna szeret sokat csacsogni, de csak az általa szimpatikusnak ítélt személyekkel és könnyen barátkozik, a férje Jack pont az ellenkezője, zárkózott, sokszor akaratlanul is megbánt embereket a szavaival, külső szemlélők szerint nem egy barátságos típus. Anna azonban így fogadta el, bár számára a legjobb közönség, mert a férfi nagyon keveset beszél, azonban a nőtől folyamatosan várja, hogy szórakoztassa. Az elmúlt időben azonban előfordult, hogy szótlanul ültek egymás mellett az autóban is, mert Annának nem volt kedve beszélgetni.

Két teljesen eltérő személyiség, de lassan 15 éve élnek boldog házasságban, nevelik gyermekeiket, no és egymást is.

A nő ezen a csodás tavaszi reggelen nagyon dühösen jött ki a hálóból és nem volt kíváncsi senkire. Ott állt előtte a férfi, akit szeret, de most mégis a háta közepére sem kívánta. Átverve érezte magát és ezen a reggelen nem lett volna senki, aki meggyőzi őt az ellenkezőjéről. A tegnap estére annyira készült. A férfi nem is tudja, hogy a nő fejében mik jártak egész nap és mennyivel szívesebben töltötte volna Jack karjaiban az egész estét, csak kettesben, ami persze szinte kivitelezhetetlen. Anna nagyon reménykedett benne, hogy a gyerekek tényleg időben lefekszenek, mert bizony fejben elképzelte az egész estét. Gyerekek ágyban, a nő finoman illatozva, lenge szatén hálóingbe bújik be férje mellé a meleg ágyba és tudja, hogy mit és hogyan szeretne. Anna egész nap az előző nap látott farmernadrágos, fehér színű feszülő pólót és fekete bőrdzsekit viselő férfira gondolt, aki frissen volt borotválva és borzasztó szexisen nézett a nőre. Mindezt a saját lakásukban, a konyhájukban, mert bizony a férfi Anna férje, maga Jack volt.A férfinek a mai napig fogalma sincs róla, hogy a felesége szívét mennyire apró dolgokkal is meg tudja dobogtatni. Igen, Anna e mellé a férfi mellé bújt be az ágyba és ennek a férfinek a forró, izgató csókjaira vágyott, miközben az izmos karjai szorosan, de mégis finoman átölelik. Érezni akarta a férfi leheletét az egész testén, a lüktető férfiasságát magában a férfi ölébe ülve. Ám az érzés nem tartott sokáig. 

Sajnos az elmúlt években a házaséletük nem volt a régi, vagyis messze járt attól, ami valójában összehozta, rabul ejtette őket és amiért összeházasodtak. Korábban sajnos egy nagyon elrontott műtét volt az oka, mert a nő nem sok mindent érzett, majd amikor később rendeződött, akkor már nem volt a régi. A nő mindig is arra vágyott, hogy olyan legyen, mint az elején, a mindent elsöprő vágyat, a folyamatos szexuális túlfűtöttséget szerette volna érezni, de nem jött, csak néha - néha. A férfi nem értett az egészből semmit, csak ugyanúgy akarta a nőt birtokolni nap mint nap, mint korábban. 

Az elmúlt néhány hónapban Anna ismét érezte azt a vágyat, amit korábban, amire annyira vágyott, de sokszor nem úgy alakultak az esték. Jack naponta a nő szemére vetette, hogy erről ő mit sem tud, mert nem érzi a nőn, aki valójában nem akarta azzal bántani, hogy most nappal van, de estére nem tud ígérni semmit, mert szinte lemerül és ahogy leteszi a fejét úgyis elalszik.

Korábban sokat beszélgettek már az "elmúlásról" és hihetetlennek, nagyon messzinek tűnt, de sajnos bármennyire is igyekeztek egészségesen élni, hamarabb érte útól őket, mint számítottak rá. Korábban a férfi bármikor, napjában többször is és kihagyások nélkül képes volt a nőt boldoggá tenni, de mára ezek csak emlékek maradtak és folyamatos vitákhoz, lehangoltsághoz vezettek. Jack, mint minden férfi nagyobb feneket kerített a dolognak, de Anna mindig is úgy gondolta, ha ő is megkapja, amit szeretne, amire vágyik, akkor nincs gond.

Ám előző este nem így történt, már többedszerre, mert a nő nagyon is vágyott a férfira, de ő valahol mégis lemaradt. Anna annyira kívánta a férfit, hogy ő is elkövette azt a hibát, nem figyelt eléggé a jelekre. A nő szó nélkül kiment a szobából, de látszólag a férfit nem érdekelte, nem tett semmit, nem ment utána, nem ölelte át, nem próbálta helyre hozni, sőt! Megvárta, hogy a nő elaludjon és csak utána osont be mellé az ágyba. Számára nem volt fontos.

Ezen a csodálatos tavaszi reggelen minden mennyire más lehetett volna, de a nő került mindent, a pillantásokat, az érintkezéseket, mert a férfinak még akkor sem esett le, hogy mondania kellett volna valamit, a férfi pedig a nőtől várta volna ugyanezt.
A férfiak a Marsról a nők a Vénuszról jöttek - mennyire igaz!

Miért is?

Igen, egy újabb blogot kezdek. Miért is készítek egy újabbat? Azt hiszem sok mindent ki kéne írnom magamból, ami elsősorban női és a lelkemről szól Remélhetőleg más nők is magukra ismernek és aki még nem tudja merre is menjen, az talán megláthat egy lehetőséget, egy segítséget. Természetesen mindenki más, más utakon jár, de azt gondolom, az alapvető problémáink egyezőek és ez abból fakad, hogy Nők vagyunk.

Szándékosan nem kapcsolom a többi blogomhoz, mert itt talán valóság, talán mese amelyet megosztok ország világgal és talán felnőtt tartamú is