Jack elment

Anna nem könyörgött, próbált nagyon higgadt maradni. Sejtette, hogy ez egyszer eljön, de nem gondolta, hogy akkor és így. A nő fejében folyamatosan ott kavarogtak a gondolatok, mert amikor évekkel korábban ő kért időt, akkor a Férfi nem adott neki, inkább "ráült", csak ne menjen el. Folyton azt hajtogatta, nem az a a megoldás, hogy az ember megfutamodik, hanem ha lát egy pici esélyt, akkor rendbe kell tenni. Távolból nagyon nehéz megjavítani, bizonyítani. Anna szinte önkívületen állapotban volt, nem tudta elképelni az életét a Férfi, a szerelme nélkül.
A Nő érezte, hogy nem fogja kibírni, ha nem kap tőle üzenetet, nem beszélnek, mert hallani akarta a hangját. Nem akart erőszakos lenni, de szüksége volt minden apró kapaszkodóra. Zárkózottsága miatt nem is kívánta megosztani ezt a külvilággal, csak a gyerekeikkel, mert innentől csak Rájuk számíthat. Ő valójában sosem marad a Férfi nélkül, mert neki ott maradt belőle, ott van a három gyerek.
Az ember mindent természetesnek gondol mindaddig, amíg el nem veszíti azt. Anna végül rájött, hogy el kell engednie a Férfit, mert igazán szereti és boldognak akarja látni, még ha az neki fájdalmat is okoz. Közben eszébe jutott a megismerkedésük és leánykérés, az utána lévő 24 óra, az akkori gondolatai, ezért a Férfiért feladja -e az elképzeléseit, a terveit, szereti -e annyira, hogy feladja érte az életét és együtt öregedjenek meg? A Férfi ezek után, ennyi évvel később mégis eldobta őt, mint egy koszos rongyot, lelkiismeret furdalás nélkül. Eszébe jutottak az első Atya szavai, az erős kapcsolat kősziklára épül, de ezek szerint nekik csak homokvár jutott, melyet az áramlat magával vitt

Hova tünt Jack?

Jack nagyon megváltozott pár hónapja. A korábban kedves, figyelmes emberből valami más lett, mint Kafka Átváltozása. Hirtelen arrogáns, egy ki ha én nem, titkolózó, magamutogató, családjával egyáltalán nem törődő, a külsejére egyre kevésbé igényes, fellengzős ember lett. Anna nem kezelte túl jól a helyzetet és már nem tudott odébb menni, mint korábban, hanem finoman jelezte a Férfi felé, aki persze vagy meg sem hallgatta, vagy kinevette, vagy egyszerűen csak rálegyintett. Sajnos a Nő nem képzelődött, mert a változásokat mások is észlelték és amikor erre rákérdeztek, akkor Anna hárított és próbálta megmagyarázni.
Anna éjszakákon keresztül ébren feküdt az ágyban, persze egy másik szobában és azon gondolkodott vajon ki is az az ember aki itt van a lakásban? Egy idegen, aki csak aludni jár ide, akit mindenki messze kerül inkább. Persze közben lehetett tudni valamit arról is, hogy előkerített valakit a korábbi életéből és egy idő után elkezdte felvenni a hazudozást, a gazdag sznobok világát. Teljesen elment abba az irányba, közben ellökve mindenkit, akiknek korábban fontos volt, akiknek ígéretet tett, akinek háromszor is megerősítve a jóban - rosszban fogadalmat. Már nem volt önmaga.
A korábbi párja mindent elkövetett, hogy szétválassza őket, azzal sem törődve, hogy a több mint 20 év alatt felépített csodálatos, majd később kiderült, hazug életét ne teregesse ki. Hálót font Jack köré és elkezdte beszippantani. Annának, bármennyire is féltékeny volt, soha nem jutott eszébe belenézni a Férfi dolgaiba, bár ezt mindig törölte, hogy ne legyen nyoma. Az a nő mindig is igazi ragadozó volt, aki a kedvességével és elesettségével állít csapdát az áldozatainak. Jack, mint eddig sokszor életében, pedig bedőlt a kedves szavaknak, amelyek soha nem voltak őszinték.
Jacknek soha nem voltak barátai, csak érdekkapcsolatok és mindig az aktuális párja volt a barátja is egyben. Jack ment mindenki után, aki egy kedves szólt is szólt hozzá, Ő kereste mindig a mások társaságát, ez fordítva nem igazán működött. Akivel úgy tűnt, hogy valami barátságszerű van kialakulóban, azt is ellökte magától. Furcsa ember, de Anna így ismerte meg és így szeretett belé.
A Nő nézte ezt az idegent, de képtelen volt valamiért elengedni a korábbi szerelmét és feleszmélt, feltörtek belőle az elfojtott érzelmek, ekkor már késő volt.
Jack állt Anna előtt és a szemében, gesztusaiban ott volt a menekülés. Jack menekülni akart, minél hamarabb és minél messzebb futni és feladni mindent. Közben minden problémát próbált a Nőre tolni, esélyt sem adni, egyszerűen megfutamodott és vissza sem nézett

Érzelmek viharában

Nagyon nehéz ennyi év után az érzelmekről beszélni és magának is beismerni, hogy igen is vannak, nagyon is. Minden egyszerre tört fel és dobták ki a kukába. A Nő rájött arra, hogy maga előtt is mennyi mindent nem ismert be, mert nem akart sérülni. Amikor már vége, nincs tovább, akkor bukott ki belőle minden, szinte egyszerre. Nem akarta, hogy a Férfi távol legyen tőle, de neki is szüksége volt valójában erre, bár ezt akkor nem tudta még. Sok dologra rájött, ami kimaradt az életéből, amitől működni tud nem csak egy kapcsolat, hanem egy ember is, egy Nő. Korábban az érzelmeket gyengeségnek tartotta és bár szerelmes volt a Férfiba, soha nem merte igazán elengedni magát.
Akkor jött rá arra, hogy bár 40 + -os és elég sok pasival volt korábban dolga, férje van, gyerekei vannak, valójában soha nem élt. Nem hagyta, hogy az érzelmei elragadják, a szíve befolyásolja, mert mindig csak a feje után ment, számítva a következményekre, ami valójában lehet, hogy soha nem is következett volna be.
Rájött, hogy mennyire vágyik a szerelemre, a lángolásra, az önfeledt szexre, a beszélgetésekre, a romantikára, az udvarlásra, a randevúkra és a csábításra. Ezekben korábban sem volt része, mert gyengeségnek tartotta, most viszont csak ezek jártak a szívében. Vágyott arra, hogy Nő lehessen igazából, hogy a Férfi le akarja venni a lábáról, hogy kölcsönös legyen az akarás, a szerelemféltés. Szeretne Ő is egész nap várni egy titkos randevúra, napközben szexi üzeneteket kapni, amikkel egy férfi megpróbál egy nőnek a bugyijába bejutni, amikor udvarolnak neki, amikor azt érezheti, hogy Ő a legfontosabb és az egyetlen, beülni egy hangulatos, sötét étterembe, amikor titkolózni kell egész nap és így várni az estét, amikor csak az erotika van a levegőben és semmi nem számít, amikor pár órára el lehet tűnni kettesben, amikor SZERETŐ lehet egy nő. Ezeket azonban nem tudja elképzelni senkivel, csak VELE, a Férfival, a szerelmével.
Sajnos mindez csak az elhagyás után jött elő benne. Tudta, ha sokáig vannak távol, akkor bizonyítani sem tud és a távolság csak még messzebb viszi őket

Elhagyva

Anna ott serénykedett ma reggel a legkisebb gyermek szobájában, az iskolakezdésre készülődve. Reggel 7 órakor már a gyerek ruháit selejtezve, majd leült a tankönyveket bekötni, de teljesen máshol járt. Szeretett volna valahol, valaki mással lenni. Érezni a Férfi illatát, érintését, a forró csókjait. Gondolatai sok fele cikáztak, vajon hogyan jutott idáig? Úgy érezte, hogy érzelmei teljes tetőfokán van és egy olyan emberért lángol, aki talán soha nem lesz teljesen az övé. Soha eddigi életében nem érzett ekkora fájdalmat, amit az elmúlt hónapokban átélt és nem ült még ilyen hullámvasúton sem, bár több volt a zuhanás, mint az emelkedés. Csak magának köszönhette.
A Nő soha nem gondolkodott tartós, komoly kapcsolatban, az érzelmeket messze elzárta magában, megkímélve magát a kiszolgáltatottságtól és az átverésektől. Korábban menekült, ha csak megérezte, hogy valaki elgyengül. Most saját szívének a fogságába került, ami tele van ki nem mondott, mutatott érzelmekkel, a lángoló szerelemmel, a fájdalommal és félelemmel. Szerelmére gondolt, aki most távol van és bár a hangja ragyogott a telefonban, de a Nő tudja, hogy ez mennyire illékony is lehet pillanatnyilag.
Anna anyaként kell viselkedjen, éljen, de közben szeretne a NŐ lenni, az igaz szerelem, a szerető. Tele van túlfűtött érzelmekkel, szexuális vággyal, melyeket évek óta elnyomott magában és most egyszerre, minden elemi erővel tőr a felszínre. Gyerekkorában megtanulta elnyomni magában az érzelmeket, mert nem akart megsérülni, mindig erősnek mutatta magát. Most itt van 44 évesen és egyszerre tőr ki belőle minden, mint a vulkánból.
Hónapok óta tartó közömbösség, veszekedések, féltékenykedések után a Férfi elhagyta. Már nem volt kitartása, türelme a Nőhöz, ami érthető és várható is volt. Amikor Anna rájött, hogy valójában mindenkinek csak árt, főleg kettejüknek, akkor már késő volt. A Férfi besokallt, kifelé kezdett menni, keresni az újat, már a látszatot sem próbálta fenntartani, megalázta a Nőt.  Amikor Anna életében először érezte magában a Nőt, az igazi szexualitást, amit talán egy bizonyos kor fölött lehet, addigra már késő volt, elveszítette szerelmét, az egyetlen Férfit akit valaha igazán, tiszta szívből szeretett. A Férfi elhagyta Őt.
Egy együtt töltött egész nap. Anna akkor már napokkal korábban számított rá, hogy a Férfi ki akar lépni az életükből. Ezen a napon azonban csak bántotta, teljesen mást mutattak a tettei és a szeme, valójában ott volt a szemében a menekülhetnék, a kezében a telefon, amin elég sűrűn küldözgetett valakinek válaszokat, ugyanakkor úgy csókolt, hogy tele volt erotikával. A Nő egész nap csak arra tudott gondolni, hogy már késő, bármit is tesz, akkor is másik nő karjaiban köt ki szerelme, viszont mindezt magának köszönheti, ha már jóval korábban észbe kap, ha megadja mindkettőjüknek a vágyait, de ami a legfontosabb, ha saját maga előtt is beismeri az érzéseit, a gondolatait.
Este egy higgadt beszélgetés után Anna elengedte szerelmét és bár borzasztóan fájt neki, sírni sem tudott. Sajnos az elmúlt években sem tette ezt meg, a veszteségeknél is magában tartotta, mert annyira sikerült elnyomni mindent magában, hogy igazi könnycseppek már nem jöttek. Iszonyatos éjszaka volt, majd reggel elemi erővel, a sok év alatt elnyomott fájdalom egyszerre tört fel a Nőben, de tudta, nem hagyhatja el magát, mert ott vannak a gyerekek, akik most elsődlegesen csak rá számíthatnak és össze kell szedje magát. Egész nap írt a Férfinak és hívta, próbálta bizonygatni, hogy hihet neki, de a távolság semmire sem megoldás. Majd másnap éjjel eszébe jutott, hogy korábban már ő is el akart menni, időt nyerni, de nem kapta ezt meg. Akkor éjjel történt valami, egy hatalmas fájdalmat érzett a szívében, nem kapott levegőt, nem mozdult, pedig szeretett volna és hirtelen azt érezte valami kiszakadt a szívéből, a Férfi volt az!